Third chapter.

Third chapter

zene

Másnap tudtam hogy lesz néhány kellemetlen beszélgetésem, de azt hiszem a legkellemetlenebb, az Josh-al lesz.

Suli után nem hazamentünk, hanem egy közeli parkba.

~Kezdessz megijeszteni.-mondta, mikor odaértünk. ~Egésznap alig beszéltünk, és ordít rólad, hogy valami nyomja a szívedet. Remélem tudok segíteni.

Nem hiszem el…Josh a legjobb fiú, akit valaha is ismertem. Jól ismer, tudja ha baj van, ha jól vagyok, ha egyedül akarok lenni, vagy ha csak vele akarok lenni. Nem tudom elmondani neki…

~Én nem tudom hogy mondhatnám el…-kerestem a szavakat.

~Bármi van, megbirkózunk vele, ketten.-mosolygott rám.

Akkora egy rohadéknak érzem magam, hogy ezt teszem…

~Tegnap volt egy hosszabb beszélgetésem Alfredo-val…-kezdtem. ~És elmondta, hogy mennyire hisz a tánctudásomban, bennem… És ugye most turnén van, és lesérült az egyik táncosuk… és megkért, hogy én ugorjak be helyette.-böktem ki végül.

Nem mertem Josh arcára nézni, egyszerűen nem ment. A földet tanulmányoztam, ám egyre halványabban láttam, ugyanis a könnyeim előtörni készültek.

~Mennyi időre?- törte meg végül a csendet, ám még mindig nem mertem rá nézni.

~3 hónap.-suttogtam, de a hangom még így is elcsuklott.

~Megoldjuk.-hangja halk volt, akárcsak az enyém, de mégis határozottabb.

~Mi?-hitetlenül bár, de végül rákaptam a tekintetemet. Abban a pillanatban sóhajtott egyet, majd egy apró mosoly kíséretében megölelt.

Itt már tényleg nem bírtam tovább, és pólóját áztatva kitört belőlem a zokogás. Nehéz lesz itt hagyni Josh-t, rettentő nehéz.

Estig sétáltunk a parkban, és mindent megbeszéltünk. Nem fogunk szakítani, azt egyikünk se akarja, megpróbáljuk a távkapcsolatot, és 3 hónap múlva ott folytatjuk, ahol abbahagyjuk. Igen, ez egy jó tervnek tűnik.

Hazaérve szembesültem azzal, hogy van még egy elkerülhetetlen beszélgetésem. Hogy honnan tudom? Nos, a szüleim az étkezőasztalnál ülve várnak rám… Vajon mióta?!

Second chapter.

Sziasztok! :)
Ne haragudjatok a késésért:/
Azért remélem tetszik a rész, és köszönöm az immár 2. rendszeres olvasót! :))
Jó olvasást :))
xoxo<3

Second chapter.

zene

Igazából egyre jobban érzékelem a monoton életemet, mint eddig. Fogalmam sincs miért, de egyszerűen érzem. Nem tudom megmondani, hogy min kéne változtatnom, de érzem. Ráadásul az ilyeneket Alfredo-val szoktam megbeszélni, hiszen a szüleim szemében én vagyok a tökéletes kislány, aki mindig viselkedik, tehetséges, példát mutat másoknak, stb. De Fredo ismeri azt az oldalamat is, amelyik ki akar törni. Meséltem már neki erről, és támogat is, de azt mondja, hogy nekem kell rájönnöm, min kell változtatnom. Igaza van, de nem megy.

3 napja beszéltünk utoljára, úgyhogy úgy döntöttem, hogy bármi van, este felhívom.

Amint Josh hazament tárcsáztam is.

~Fredoo.-üdvözöltem vidáman

~Isabel annyira örülök, hogy hívsz!-kezdte. ~Ne haragudj, hogy nem tudtalak hívni, de itt minden a feje tetejére állt!

~Mi történt?-érdeklődtem

~Mi nem?!-nevetett, mire én is. ~Az egyik táncosunk eltörte a lábát, és felborult minden tánc a térforma miatt is meg minden, és most mindenki ideges.

~Ohh, sajnálom.-húztam el a számat.

~Te figyelj csak Is..-kezdte, én pedig kíváncsian hallgattam. ~Beszélgettünk mostanában a változásról..

~Igen?-sürgettem kicsit.

~Tudod, ez nagy lehetőség lenne, meg kitörhetnél meg minden…

~Igen?-hihetetlen hogy ezt csinálja.

~Anyádékkal majd lerendezem, ne aggódj, meg persze nem is muszáj…

~Alfredo Flores, kiböknéd már végre amit akarsz?-kérdeztem

~Jójó, csak nyugi.-nevetett. ~Szóval nem lenne kedved helyettesíteni a turnén a lesérült lányt?

Hogy micsoda?! Tejóég! Alfredo.. ez nagy lehetőség. Szóval elhiszi, hogy képes vagyok egy ilyen feladatra. És igen, ez egy nagy lehetőség, és nem szabad elhalasztanom, viszont annyi minden van itt, amit nem akarok itt hagyni. Először is Josh. Ahhoz képest még friss a kapcsolatunk, nem biztos, hogy okos ötlet itt hagyni. Aztán a tánc. Oké, ez most hülyén hangzik, hiszen táncolni megyek ki, de mégis. Leérettségiztem, de van egy évem plusszba, amikor csak táncolok, szóval most sokat táncolok. Hiányoznának a napi gyakik, amik fontosak! Aztán a szüleim, a húgom… oké, nem örökre megyek, de 3 hónap az 3 hónap!

~Is, nem kérem, hogy rögtön válaszolj, megértem, hogy gondolkoznod kell, de minél előbb…

~Benne vagyok!-szakítottam hirtelen félbe. Bár azt se tudtam mit beszélek.

~Biztos?-kérdezte

~Igen, de anyuékkal te beszélsz!-mondtam, mire felnevetett. ~És mikor kéne mennem?

~Hát jó lenne ha jönnél jövőhéten, addig átküldöm a táncos videókat, hogy tanulgasd.

~Huh, hát oké.

~Is, ha nem vagy biztos benne, nem erőltetek semmit…

~Tudom, és köszönöm, csak hirtelen jött, de azt hiszem szükségem van erre.

~Oké, de szólj ha valami nem okés.

~Persze.-mosolyogtam, majd hirtelelen kicsit félve megkérdeztem. ~Te hiszel bennem?

~Persze! Mindig küldöd a vizsga táncaidat, és mindig ámulattal figyellek, egészen kiskorod óta, én mindig tudtam, hogy sokra fogod vinni az életben.

~Köszi Fredo bácsi.-hatódtam meg.

~Csak az igazat Is.-nevetett. ~Na, holnap beszélek mindenkivel, aludd ki magad.

~Jól van, még egyszer köszi.

~Megérdemled. Jóéjt.

~Jóéjt Fredo.-köszöntem el, majd megszakadt a vonal.

Fogalmam sincs mibe mentem bele. Csak remélni tudom, hogy jó fog kisülni ebből a dologból…

First chapter.

Sziasztok! :)
Íme, az első rész, remélem tetszik! :))
Hihetetlen, hogy már van 2 feliratkozóm!! Nagyon köszönöm nektek <3

#lovemyreaders

Na, de jó olvasást! :)
xoxo<3

First chapter

(zene)

~Rendben, szép munka hölgyeim, mára ennyi.-mosolygott kedvesen Mrs.Holmes az egyik balettmesterünk, mire megtapsoltuk, és az öltöző felé vettük az irányt.

Amint kiértünk mind az ásványvizes palackunk után nyúltunk, miközben leültünk az öltöző padra.

A parkolóban várlak, gyere ha végeztél. xx

Josh. A barátom már 2 hónapja. Nagyon jól megvagyunk.

Hihetetlen sebességgel lezuhanyoztam, felöltöztem, és siettem is ki hozzá.

~Hiányoztál.-motyogta két csók között, mire elmosolyodtam.

Josh dobosnak készül, szóval nemigazán vannak közös óráink, de a szüneteket próbáljuk együtt tölteni.

~Milyen napod volt?-kérdeztem mikor beszálltunk a kocsimba. Nemrég kaptam egy gyönyörű fehér audi q7-et. Imádom, és épp ezért mostanában az én kocsimmal járunk.

~Hosszú, de nem rossz.-válaszolt. ~Neked?

~Fárasztó, de jó.-mosolyogtam rá, majd elindultam.

Az út 15 perc, és bár 2 sarokra lakunk egymástól, legtöbbször Josh átjön hozzánk, és csak utána sétál haza.

Anyuék kedvelik Josh-t, persze, hiszen Josh nagyon rendes, és mindenkit elvarázsol.

Megnéztünk egy filmet, majd miután Josh hazament, gondoltam sütök egy kis sütit magamnak és a húgomnak.

Épp kész lett, mikor meghallottam, hogy csöng a telefonom. Mint egy idióta szaladtam fel az emeletre a telefonomért. A kijelzőn nem nagy meglepetésemre Alfredo bácsikám virított. Nagyon jó a kapcsolatunk, minden nap beszélünk, annak ellenére, hogy ő Atlantában él, míg én Los Angeles-ben.

~Fredo bácsi.-köszönök neki rögtön hatalmas vigyorral az arcomon, majd ledőltem az ágyamra.

~Hogy van a kedvenc unokahugom?-nevetett.

~Soha jobban.-vigyorogtam. ~És a legjobb nagybácsi?

~Fáradtan, de vidáman.

~Tudod, többet kéne pihenned.

~Alfredo, történt egy kis probléma…-hallottam meg egy hangot a háttérben

~Na hallod, itt megáll az élet nélkülem.-nevetett.

~Ezt elhiszem.-kuncogtam . ~Na menjél, mentsd meg a világot!

~Mint, mindennap!-nevetett ismét. Imádom benne, hogy mindig ilyen vidám. ~Holnap hívlak Is, imádlak.

~Én is téged, szia!

Alfredo nagyon elfoglalt, rengeteg híres emberrel dolgozik. Azt hiszem jelenleg Justin Bieber turnéján van. Nagyon büszke vagyok rá.

Visszamentem a sütikhez, majd bementem a húgom szobájába, és miközben a kedvenc meséjét néztük, szépen megettük szinte az összes sütit.

Este a szokásos tágítás után elmentem zuhanyozni, majd miután elolvastam Josh szokásos alvás előtti üzenetét, elkezdett kattogni az agyam.

Szerencsésnek mondhatom magam, szeretem az életemet, de valami hiányzik, nem érzem teljesnek az életemet. Bárhogy próbáltam rájönni mi is az, de még sehogy se jöttem rá. Annyit gondolkoztam, hogy egyszerűen már álomvilágban találtam magamat.

Jóéjt szépségem, legyenek szép álmaid. Szeretlek. xx J.

Prologue.

Sziasztok! :)
Egy ideje gondolkoztam egy nem 1D-s blogon, hiszen olyanom már van Katt ;)
És hát mostanában egyre jobban imádom Justin-t, és gondoltam belevágok :)

Kíváncsi vagyok a véleményetekre :))
És ha tetszik a fejléc, nyugodtan rendeljetek tőlem innen :))

xoxo<3

Prologue

(zene)

Mindenki álmodott már olyan életről, amiben megvan mindene, az emberek szeretik, azt csinálja, amit szeret, jól néz ki, tehetséges, és még sorolhatnám.

Nos, Isabel Flores élete ilyen.

18 éves, egy művészeti gimnáziumba jár, ahol táncosnak tanul, emelett még modelkedik.  Anyagilag soha sem voltak bajban, a szüleivel jól kijön, ahogy a kishúgával is, vannak igazi barátai is, és 2 hónapja boldog párkapcsolatban él, ráadásul gyönyörű, és igazán tehetséges.  Boldog, kell ennél több?!

Azonban ő többre vágyott. Ki akart törni az életéből, sikeres akart lenni abban, amit csinált.

Azonban nem is sejtette, hogy mi minden vár rá majd…